Luca anyukája, régi jó barátom és amikor a nagylány a rácsos kiságyból „nagy” ágyba költözött, arra kért, hogy készítsek a csajos új nyoszolyájára egy takarót, meg néhány díszpárnát… Luca korábban kapott tőlem egy babát és a baba színei nagyon tetszettek anyának 🙂 Azonban a mintát illetően nem volt határozott elképzelésük.
„Lehet virágos, csajos!” – mondta anya.
Tehát szinte teljesen szabad kezet kaptam… Több ötletem is volt. Volt amit elkezdtem, de végül nem úgy nézett ki, mint ahogy elképzeltem… bontottam, gondolkodtam, varrtam, bontottam… Egyszóval eltartott egy ideig…, de végül elkészült Luca ágyára a takaró és bevallom imádtam dolgozni rajta! Nah jó, a 100. virágszirmot már lehet, hogy nem olyan lelkesedéssel applikáltam fel, mint az első 10-et, de ilyenkor csak gyönyörködtem néhány percig az elkészült blokkokban (darabokban is gyönyörű volt) és ment is tovább a munka.
Íme tehát a szépség:
Mindig öröm, ha összeáll, elkészül végre amit varrok, ugyanakkor szomorú is, mert megy az új „gazdihoz” és nekem hiányozni fog, mert szerettem bíbelődni vele, nézegetni… Azonban vigasztal a tudat, hogy Luca és a családja is nagyon szeretik a takarót, és az ő szívüket is elönti a jóleső meleg, ha rápillantanak…
Végül pedig íme itt van ő, a baba is:
